Sokszor félünk a változástól. Kapaszkodunk a megszokottba, és próbáljuk magunkra rángatni a régi, kinőtt ruhát, pedig már szorít, vág és kopott. Jelez az élet, hogy idő van, váltani kéne. És nem mindig értünk ezekből.

Tizenpár éve az akkori Pasiról kiderült, hogy mellettem egy párhuzamos úton is jár. Az a másik út, a szememben nálam sokkal fiatalabb, üdébb, szebb, és érdekesebb volt. Nem is az a lényeg, hogy mi lett ennek a történetnek a vége, nem erről szeretnék most írni. Hanem az érzésről, ami ott, évekkel ezelőtt belém ragadt.