A változásról és lépésekről
A változásról, és a lépésekről
Sokszor félünk a változástól. Kapaszkodunk a megszokottba, és próbáljuk magunkra rángatni a régi, kinőtt ruhát, pedig már szorít, vág és kopott. Jelez az élet, hogy idő van, váltani kéne. És nem mindig értünk ezekből. Pedig jönnek a pofonok, és mi még mindig valami nagyobb jelre várunk. Egy még nagyobb pofonra. Amibe már belesajdulunk.Vagy ha túl későn eszméltünk, talán bele is törünk.
Igen, a változásról sokszor csak utólag állapítható meg, hogy mennyi előnnyel vagy hátránnyal járt. Bátorság kell, nyitottság és önbizalom. És természetes, hogy sok bukást és csalódás is hozhat. De örök igazság, hogy ezek megtapasztalása nélkül nincs fejlődés.
Az egy helyben állás valójában nem biztonság, csak annak az illúziója, és a toporgásban nem stagnálás van, hanem – és ezt nagyon fontos érteni! -visszafejlődés! A változással valami meghal, és valami új megszületik. Én úgy érzem, benne van az ezzel kapcsolatos ellenállásainkban az egyik legősibb érzésünk, a halálfélelem. Fontos lenne felismernünk, és később elfogadnunk, ha valaminek lejárt az ideje.
Mi lenne, ha nem várnánk meg, míg a párunkkal annyira elmérgesedik a helyzet – mielőtt kilépünk a kapcsolatból – hogy a szép emlékeket is elfeledteti egymás bántása, és a mindent elborító harag? Mi lenne, ha nem várnánk meg, míg a folyamatos gyomoridegből fekély lesz?
Mi lenne, ha pozitívan tekintenénk a változásra? Hiszen a megtett lépések magukkal hozzák, hogy új képességeket fedezzünk fel magunkban, amikor a régi mankók helyett új, eddig esetleg ismeretlen erőforrásaink után kell nyúlnunk. És csodálatosan fejlődik a kreativitásunk, a problémamegoldó képességünk. És ha esetleg nem annyira komfortos a helyzet kifutása, ezek a kompetenciák akkor is a birtokunkban maradnak. Sőt, ahhoz hogy ezt mégis pozitívba fordítsuk, újabb és újabb képességeinket kell elővennünk, ki kell lépnünk a komfortzónánkból, az új helyzetek megoldásával pedig nő az önbizalmunk- hát nem tiszta főnyeremény akkor minden ilyen szituáció? 
Na ugye
Na ugye És nem azt mondom ezzel, hogy ugorj bele (vagy ki) mindenbe ész nélkül, dehogy. Mérlegelj, és legfőképp: figyeld a szíved szavát! De aztán lépj!
Ahogy egyszer valahol olvastam: Cselekvés előtt gondolkodj! De aztán gondolkodás nélkül cselekedj!