Ahhoz a belső lávához, amit talán régóta elfojtottál – düh, szenvedély, vágy, igazság, alkotás, határ, szabad igen és szabad nem. Itt nem menekülünk el a hő elől – inkább megtanulunk benne táncolni.

A „Tánc a láván” a belső átalakulásod egyik ösvénye lehet, amelyen végiglépkedve levetheted a megfelelést, elengedheted a szégyent, és megtanulhatsz mozdulni a saját belső ritmusodra – akkor is, ha perzsel, vagy ha remeg a lábad.

Mert amikor egy nő kapcsolódik a saját tüzéhez, valami új születik a világban.
Ez a tűz  formál, megmozgat, megvilágít, transzformál.

Szenvedélyedben ott a teremtés ereje: az az ösztönös, elemi hajtóerő, amiből világokat lehet építeni. Amikor rálelsz arra, ami valóban lángra lobbant belül, akkor már nem kívülről várod az engedélyt – hanem belülről születik meg a mozdulat, a szó, a döntés, az alkotás, a tett!

Ezen az estén kapcsolódunk:

• az őserejű női test bölcsességéhez
• a saját határainkhoz és vágyainkhoz
• a teremtő és romboló tüzünkhöz
• a szenvedélyhez, mint belső iránytűnkhöz
• az amazon, a szerető és a vad nő minőségeihez

Ez egy olyan tér lesz, ahol nem kell viselkedned. Csak jelen lenned – izzón, igazin, elevenen.

Várlak szeretettel

• ha elakadtál a teremtésben
• ha keresed, mi mozgat igazán belülről.
• ha szeretnéd fellobbantani a benned szunnyadó parazsat, és végre tűzön járva, szenvedéllyel benne lenni az életedben.