A könyved. A tanfolyamod. A honlapod.
Lehet hozzá kérni száz tanácsot. Megkérdezheted az embereket, mit szeretnének. Milyen színt. Milyen stílust. Mitől kattintanak.

De egy kérdés mindig ott marad: te benne vagy?
Mert ha nem vagy benne, akkor az egész csak díszlet. Egy szép, csillogó kirakat, amiben nincs élet.

Én például sokszor belegabalyodom a saját mondataimba. Néha dadogok, máskor meg teljesen értelmetlen hülyeségeket mondok.
Szeleburdi vagyok, szétszórt is, néha elfelejtem, hol hagytam a teámat. (A hűtőben volt. Egy tál kuszkusz mögött.)

Eljátszhatnék egy „emelkedettebb” szerepet. Lehetnék az az eszményi „tanító”, aki mindig méltóságteljesen beszél, és átszellemülten tekint körbe.
De nem vagyok az.
És nem is kell legyek. Mert aki hozzám jön, az talán pont ezt a valódi, emberi, kicsit kusza, de szívből jövő verziót keresi.
Téged is így fognak megtalálni.

Olyanra csináld, amilyen vagy!
Olyan legyen az a szöveg, az a kép, az a program, az az egész világ, amit teremtesz.
Mert az igazi vonzás ott kezdődik, ahol önazonosság van.
Ott, ahol nem kell megjátszani semmit.

És hidd el: akinek te kellesz, az pont így fog szeretni.
Pont ezért.