Az én szavam, én is vonom vissza
Az én szavam, én is vonom vissza
Volt egy párom régen, aki előszeretettel mondta ezt, ha bármit megígért, és később nem tartotta be. Nagyon zavart, irritált engem ez a hozzáállás, nem éreztem felelősségteljesnek, sokkal inkább megfutamodónak, könnyelműnek. (ma is ezt gondolom)
Ami miatt eszembe jutott ez a nagyon régi történet, az az, hogy a minap rajtakaptam magam, hogy egy bizonyos dologról, bizony már gyökeresen ellentétesen gondolkozom, mint régen. És nem csak hogy máshogy gondolkozom, de ezt ráadásul hirdetem is. ( a régit is hirdettem) Na most akkor hogy is van ez?
Régen talán nem vállaltam volna. Sőt, talán eltitkolom. Vagy magamnak sem vallom be. Azt hittem, akkor vagyok stabil, szavahihető, ha ragaszkodom a véleményemhez, vagy az életfilozófiámhoz, ami szorosan összefüggött a rólam alkotott képpel, mondhatni a személyiségem részévé vált. Hiszen ha teljes meggyőződéssel hiszek valamiben, akkor árulás lenne, és nem lennék hiteles mások szemében, ha kijelenteném, hogy mától másképp gondolom.
Azóta sok minden változott. Például ez is. El tudok már engedni hitrendszereket. Hirdethetek, vállalhatok újakat. Sőt, hiszek abban, hogy van abban alázat, ha érveink megdőlését hajlandók vagyunk elfogadni. És ahogy valahol olvastam: A megalapozott véleményünk megalapozott megváltoztatása igazi fejlődés! 